Beszélgetés Kocsis Jenő

„Nem mindegy, hogy egy képviselő-testületnek, egy településnek van polgármestere, vagy a polgármesternek képviselő-testülete és települése.”

Beszélgetés Kocsis Jenő képviselő úrral

A következő választásokig ugyanannyi van előre, mint amennyi hátra. Cikksorozatunk értelme, lényege, hogy a városvezetők, a képviselők lapunkon keresztül is találkozzanak, beszélgessenek az emberekkel; elmondják a Kenesével kapcsolatos gondolataikat, értékeljék a legutóbbi választástól megtett utat és megnevezzék terveiket a hátralevő időszakra.

A félidő egyenlegét, mérlegét már valamennyi képviselőnk megvonta. Előző lapszámunkban utolsó részét jeleztük a sorozatnak, mivel Kocsis Jenő első megkeresésünkkor nem akarta bővebben kifejteni álláspontját. Most mégis vállalkozott a feladatra, hogy értékelje a képviselő-testület eddigi munkáját.

– Képviselő úr, örülünk, hogy elmondja véleményét az újság olvasóinak!

– Köszönöm az ismételt lehetőséget, hogy megszólalhatok a Balatonkenesei Hírlapban! Kérésem, hogy a cikkben tegeződjünk, ahogy a való életben is.

Amikor először megkerestetek, úgy éreztem, hogy az időpont még nagyon közel volt alpolgármesteri lemondásomhoz. Mivel temperamentumos ember vagyok, nem akartam első felindulásból beszélni. Életem során gyakran ért az a vád, hogy ami a szívemen, az a számon. Senkit nem óhajtottam se megsérteni, se megbántani, nem akartam vitát, mert ennek a településnek elsősorban nyugalomra lenne szüksége. Mindenkit annyi stressz ér nap mint nap, hogy óvni kell az embereket. A településen háborúskodás, sárdobálás ne legyen. Elsősorban ez volt az oka, hogy akkor nem akartam nyilatkozni. Úgy gondoltam, nincs itt az ideje. A visszafogottság híve vagyok. Nem hiszem, hogy nekünk kell előtérben lennünk, szerepelnünk; arra ott van a polgármesterünk.

– Ez a beszélgetéssorozat nem is annyira szereplésről, mint a véleményekről szól. Minden képviselő elmondta, amit a ciklus felénél gondol, ismertette az álláspontját. Természetesen a tiédre is kíváncsiak vagyunk.

– A választások előtti nagy várakozás, ami bennem is volt, csalódottságba ment át. Felfogásunk, elképzelésünk egyébként Jurcsó képviselő úrral áll a legközelebb egymáshoz. Csalódtam emberekben, akik meg valószínűleg bennem csalódtak. Úgy látszik, felületesen ismertük egymást. Irántuk sem harag van bennem, hanem keserűség. A kérdés kicsit faramuci, ugyanis mint alpolgármester lemondtam, felálltam. Ennek természetesen megvolt az oka, egyéni döntésem volt. Ugyanis nem vagyok hajlandó birkózni. Polgármester úrral nem tudtunk együtt dolgozni. A posztért harcolni nem fogok. „Sajnos” nagyon egyenes a gerincem. Így éltem hatvan évig, most már nem fogok változni. Ami az életemből maradt, így szeretném leélni. Biztos követtem el hibákat, mint mindenki. A habitusom sok embernek nem tetszik, kritika is ért emiatt. Érvekkel azonban meggyőzhető vagyok, amit másoktól is elvártam volna. De ami nem megy, nem szabad erőltetni.

Úgy gondolom, ebben a választási ciklusban a legnagyobb kérdés – az eltelt két és fél évben és a még hátralevő két és fél évben –, aminek napirenden kellene lennie, az Balatonkenese és Balatonakarattya szétválása. Mi a kampányban elsődlegesen azt ígértük, hogy ezt megoldjuk. Közel álltunk a megoldáshoz, de az bizonyos dolgok miatt csődöt mondott. Nagyban ez motivált, hogy alpolgármesteri tisztségemről lemondjak.

– Legyen szó akkor a Balatonakarattya-kérdéskörről!

– A választások előtt Akarattyával a tárgyalásokat az általam vezetett LEB-bel (Leválást Előkészítő Bizottság – a szerk.) kezdtük el. Ezeket a megbeszéléseket normális mederben tudtuk tartani. A leválási tárgyalások, az ezzel kapcsolatos beszélgetések elfogadható hangvételben zajlottak. Sajnos ez később félresiklott. Hogy miért, arról nekem teljesen egyéni véleményem van, de erről nem szeretnék beszélni. Kibontakozott egy megállapodás, amely néhány képviselőtársam szerint hátrányosan érintette volna Kenesét. Bátran vallottam és most is elmondom: ha egy szarvashiba folytán Balatonakarattyát elvesztettük, még mindig jobb egy rossz megállapodás, mint tíz évig tartó, beláthatatlan kimenetelű bírósági pereskedés, majd az azt lezáró döntés. Nem tudjuk, mikor lesz vége, nem tudjuk, mi lesz a vége, és nem tudjuk, mi történik utána. A két településnek előbb-utóbb meg kell egyeznie. Tovább kell menni. Nem gondolok haraggal a balatonakarattyaiakra, a településre; nem sértődöttség vagy harag motivált velük szemben. A helyzetet megoldandó problémának tekintettem. A választások után Akarattya leválása eldöntött tény volt. Eltelt két és fél év, a bírósági perekről sok tájékoztatást nem kaptam – valószínűleg azért, mert az alpolgármesteri megbízatásomról lemondtam, s már nem vagyok a tűz körül. Hozzáteszem, nem akarok oda kerülni. Én voltam az egyetlen képviselő, aki a bírósági per ellen, s a megállapodás mellett szavazott. Akkor az a vád ért, hogy áruló vagyok; elárultam Balatonkenesét. Úgy éreztem, nekem akkor önkritikát kellett gyakorolnom. Polgármester úrtól kaptam a felkérést az alpolgármesteri posztra. Ezt a fajta gondolkodásmódot, politikát nem tudom támogatni, nem értek vele egyet, így természetesen nekem kellett felállnom. Bízom benne, ha a tárgyalások olyan mederbe kerülnek, hogy Balatonkenesének rossz lesz, más is önkritikát fog gyakorolni.

Mint általában minden válásban, itt is két vesztes fél van. Nem mindegy, milyen súlyú veszteség éri Balatonkenesét és Balatonakarattyát. Akarattyán vannak barátaim, ismerőseim. Egyszer tv-beszélgetésünk volt az akarattyai leválást előkészítő bizottság képviselőjével. Akkor azt mondtam, szeretném megérni, hogy Balatonakarattya előtt Balatonkenese helységtábla legyen kitéve. Abban hiszek, hogy Akarattya közigazgatásilag egyszer újra Keneséhez fog tartozni. Akarattya Kenesének mindig szerves része volt; az, hogy így alakult, nem minősítem. Visszafelé ne mutogassunk, nincs értelme.

Tehát hogy az alpolgármesteri megbízatásról lemondtam, ez volt az egyik része. Önkritikát gyakoroltam és benyújtottam polgármester úrnak a lemondásomat. Inkább legyen olyan az alpolgármester, akivel ő együtt tud dolgozni. Akivel egy hullámhosszon van, akivel megértik egymást, ugyanazokat az elveket vallják. Úgy látszik, polgármester úrral rosszul ismertük meg egymást. Nem mindegy, hogy egy képviselő-testületnek, egy településnek van polgármestere, vagy a polgármesternek képviselő-testülete és települése.

A másik, ami a lemondásomat motiválta, az az orvosi rendelő ügye, de az, hála Istennek, megoldódott. A körülötte kialakult érthetetlen hercehurcát, felfordulást nem tudtam elfogadni. Volt egy kifejezett kérésem, amit testületi ülés jegyzőkönyvében vissza lehet keresni: szerettem volna az önkormányzat, a tervező és a kivitelező cég közötti megbeszélésen, egyeztetésen részt venni. Nem kaptam meghívást. Ekkor úgy éreztem, nincs szükség a véleményemre.

Lehet, hogy a lemondásom elhamarkodott volt, de most is azt tenném, amit egy évvel ezelőtt. Csalódás ért, s ha az embert csalódás éri, elkeseredett. Az egy év alatt ezen túltettem magam. Képviselői mandátumomat, amelyet a szavazóktól, az emberektől kaptam, megtartottam, s a magam módján próbálom képviselni az embereket. Természetesen nézőpont kérdése, hogy jól vagy rosszul. Azt a választók majd megítélik.

– Hogyan látod, történt jó is Kenesén?

– Igen. Voltak dolgok, amelyek előrevitték Balatonkenese ügyét. Ennek nagyon örülök. Ha ezután bármilyen fejlesztés lesz, ami a keneseiek komfortérzetét növeli, városunkat élhetőbbé teszi, támogatom. Amiről úgy érzem, egyéni érdek vagy ne adj’ Isten, valami más motiválja, abban nem veszek részt.

Várakozással tekintek az eljövendő két és fél évre. Sajnos vannak aggályaim, mert előkészületben vannak dolgok, melyek ügyében társadalmasítani kellene: megkérdezni a választópolgárokat, mi a véleményük. Számomra úgy tűnik, nem efelé haladunk. A választókat nemcsak akkor kell megszólítani, amikor ikszelni kell. Akkor is legyen, lehessen véleményük, ha éppen nem választás van.

– Mint „őskenesei”, hogyan látod a települést? Mit jelent neked Kenese? Hogyan szeretnéd látni a jövőben?

 – Nyilvánvaló, hogy elfogult vagyok Balatonkenesével, mint mindenki azzal a településsel, ahol született és él. A családom, a gyerekeim, az unokáim is itt élnek és itt is fognak élni. Szeretek emelt fővel, egyenes gerinccel végigmenni az utcán.

Szeretem, amikor szeptemberben bekövetkezik a csend; szeretem a téli nyugalmat. A közbiztonságunk hála Istennek kiváló: este nyolckor és sötétedés után is nyugodtan sétálhatunk az utcán a feleségemmel. Ugyanígy szeretem és várom, hogy eljöjjön a húsvét, újra megpezsdüljön az élet. Szeretem Kenese kétarcúságát. Hiányzik a pezsgés és hiányzik a csend is. Itt mindkettőt megkapom. A falunak múltja van – Balatonkenese nekem mindig is falu marad – több mint ezer éves településről beszélünk. Csak meg kell nézni az utcáinkat, formájukat, ívüket – nem vonalzóval megalkotott szerkezet.

– Ezzel szemben a voltaképpeni Akarattya szerkezete olyan, amit vonalzóval alakítottak ki. Ezt bárki láthatja, ha arra jár vagy ha a légifelvételre vagy a térképekre néz.

 – Kenesének lelke van, és én úgy szeretem, ahogy van. Szeretném, ha a fiataloknak – elsősorban a fiataloknak – lennének olyan fejlesztések, amelyek itt tartják őket. Van jól működő bölcsődénk, óvodánk, iskolánk, ez már eleve vonzó. A környezetünkben ezt nem minden település mondhatja el.

Amit hiányolok, hogy még mindig nem sikerült az itt letelepedni vágyóknak a családalapításra, fészekrakásra alkalmas építési lehetőséget biztosítanunk. Bízom benne, hogy az elkövetkező két és fél évben erre sor kerül. Ehhez önkormányzati területet kellene átminősítenünk.

– Említetted, hogy Kenese mindkét arcát, a nyári forgalmast és a téli csendest is nagyon szereted. Véleményed szerint összeegyeztethető a kettő?

– Természetesen. Nem az a célunk – polgármester úrral együtt –, hogy Balatonkenese Balatonfüred legyen. Mindig azt mondtam, Kenese családias, nyugodt pihenőtelepülés legyen. Ahova gyerekekkel is úgy tudnak eljönni, hogy megtalálják a pihenéshez szükséges feltételeket, s ugyanakkor az idősek is jól érzik magukat. Maradjon meg városunk csendes, polgári településnek, ezután is. Nem gondolom, hogy ide több turista kellene, mert nyáron, hétvégente sokszor élhetetlen a település. Mint kereskedő, örülök a megnövekedett forgalomnak, de mint lakos, nem mindig.

– Ezzel nagyon sokan egyetértenek.

– A felemásság másban is tetten érhető, nem csupán a nyári-téli kétarcúságban. És ez a fajta kétlakiság örök teher Kenese számára. A hagyományos faluturizmus hangulata, hogy a járda kicsit egyenetlen és töredezett, mégis ott a parasztház, ahol jól érezzük magunkat – ez az egyik véglet, a másik pedig a valódi, fejlett nyaralócentrum. Kenese érzésem szerint e kettő között ingadozik.

– Talán inkább a falu-jellegben találja meg magát. Ezzel együtt az emberek nagyon szeretik Kenesét.

– Meg vagyok róla győződve, hogy az ide látogatók számára vonzó a város. Aki egyszer itt járt, visszajön. Huszonöt éve foglalkozom idegenforgalommal. A visszajelzések nagyon pozitívak. Jó dolog, hogy a település tiszta. A Városgondnokságot sok kritika éri, joggal, de ennyi zöldfelületet, utat karban tartani nem egyszerű. A vendégektől nem hallok kritikát. A kisvárosok között a tisztaság kérdésében nagyon jól állunk. Persze lehetne még tisztább, rendezettebb, szebb – de a lehetőségekkel maximálisan élünk. A kulturális életben az elmúlt két évben történtek változások: a személyi állomány cseréje nem zajlott zökkenőmentesen. De a színvonal kielégítő, és ezzel a vendégek véleményét tolmácsolom. Bizonyára elfogult vagyok, de a vendég nem az, azt mondja, amilyen benyomás éri, amit lát. Arról senki nem tehet, hogy a strandunk iszapos, mivel Kenese öbölben van. De a strand színvonala, a kiszolgálás az ide látogatóknak megfelel.

Persze ott is van, amit jobbá, szebbé lehet tenni, mert mindig van hová fejlődni. Az emberek, akik ott vannak, nem pusztán ledolgozzák a nyolc órájukat, ami sokszor bizony nem nyolc óra, hanem sokszor sokkal többet tesznek, hogy a vendég jól érezze magát.

– A korábbi képviselői beszélgetésekben felmerült a kommunikáció kérdése. Mi erről a véleményed?

– Az első, ami eszembe jut, hogy sajnos ellentét alakult ki az üdülőtulajdonosok és a helyi lakosok között. Ezt nem az itt lakó átlagemberek generálták. Nem szeretnék ezzel foglalkozni, de szerencsétlen dolognak tartom. Balatonkenese Fűzfő után kezdődik és Akarattyánál ér véget.

– Nem inkább Akarattyánál kezdődik és Fűzfőnél ér véget?

– Mindenki értsen ez alatt azt, amit akar. Kenesébe beletartozik Alsórét, a Soós-hegy és a többi terület is. Körülbelül hat-nyolc éve megy a háborúskodás, aminek semmi értelmét nem látom. Az együttgondolkodás, az együtt dolgozás híve vagyok. Jóindulattal az ördögöt is meg lehet győzni.

– Érdekes gondolat.

– A balatonkenesei érdekek mögött sokszor egyfajta rejtőző makacsságot, önfejűséget kell keresnünk. Sajnos a közért dolgozó, tevő emberek közül sokan félre lettek állítva, kétes értékű titánok kerültek elő. Ennek a településnek az az érdeke, hogy nyugalomban, kis lépéseket téve próbáljon fejlődni. Olyan legyen, ahol az emberek szeretnek élni, ahol megállnak szót váltani egymással. Nem szeretném még egyszer olyannak látni Kenesét, amilyen a legutóbbi választások előtt volt. Nem akarok visszamutogatni, meg aztán akkor csak külső szemlélője voltam az eseményeknek. De az, hogy a falut kettéosszuk, az emberek pedig arról beszélgessenek, veszekedjenek, ki mit mondott, hogyan és miért mondta, ki mennyit tesz a tarsolyába, azt nem akarom még egyszer megélni. Inkább a mindennapjainkról beszélgessünk, a gyerekeinkről, unokáinkról meg jó dolgokról. Jó volt kicsit kimozdulni, találkozni ismerősökkel, barátokkal, akik között a nyaralók annyian vannak, mint a helyi lakók. Természetesen, amit az ember szeretne, és ami történik, néha nincs egyensúlyban.

– Megvalósítandó feladatok, tervek?

– Örök téma, de amióta az ember a kereket feltalálta, fontos az utak állapota. A képviselő-testületnek, az önkormányzatnak meg van kötve a keze. Azokat a forrásokat lehet útjavításra, építésre fordítani, amelyek kifejezetten erre a célra érkeznek. Sokszor egy szökőkút építésére hamarabb lehet forrást találni, mint egy út felújítására. Nem jó, de így van. Hogy lehetne egyéb forrásokat is erre fordítani, az megvizsgálandó. Megérne egy újabb beszélgetést.

– A turizmus kérdésére minden képviselőtársad külön kitért.

– Balaton-parti település vagyunk: itt szinte nem él család, amelynek valamilyen formában ne lenne köze a turizmushoz.

– Az utak ebből a szempontból is nagyon fontosak.

– Így igaz. Viszont az ide látogató turistának elsősorban nem az útminőség a lényeges. Nyilván, ha fel kell húzni az autón az ablakot, mert telemegy porral, senkinek sem tetszik. Nekem sem. Az utak állapota elsősorban az itt élők szempontjából elemi kérdés. A turisták szemszögéből az az alapvető, hogy például az üzletekben megfelelő ellátás legyen. Ha tudjuk, hogy Balatonkenesére húszezer ember érkezik egy hétvégére, rendelkeznünk kell az ehhez megfelelő infrastruktúrával. Mint kereskedő, tisztában vagyok vele, hogy nehéz olyan üzletet működtetni, főleg a mai létszámínséges időkben, ami télen is fenntartható, és a megemelkedett nyári keresletnek is eleget tud tenni. Ma már a nyári sorban állás is hozzátartozik a balatoni léthez. Ha ennyi ember érkezik ide, annak oka van: szeretnek Balatonkenesére járni. Ha az utak, az infrastruktúra taszítaná őket, nem jönnének. Akikkel én beszélek, azok Kenesét szeretik és élhető településnek tartják. Van barátom, akinek feltett szándéka, ha nyugdíjba megy, szeretne itt élni, mert az itt tartózkodása alatt mindig feltöltődik.

 – Családommal mi is így választottuk otthonunknak Kenesét.

– Valamikor sok svájci járt hozzánk. Sajnos meghalt a svájci barátom, azóta fellazult a kapcsolat. A svájciak azt mondták, Kenese nagyon jó település – natúr. (Értsd: természetes – a szerk.) Szerettek itt lenni. Ami fontos volt számukra, hogy a település tiszta, a dolgai rendben vannak, éjszaka bátran ki lehet menni, a biciklit le lehet tenni, nem kell odabetonozni sehová, hogy mire az ember visszajön a boltból, még meglegyen! A közbiztonság nagyon jó. Huszonöt év alatt egyszer sem fordult elő, hogy a vendég azzal jött volna hozzám, hogy olyan atrocitás érte, ami rendőri intézkedést vont maga után.

– A svájciaknak igazuk van: Kenese természetes hely.

– Ez az élhetőség egyik jele. Ezt kell felmutatnunk, sugároznunk az idelátogatóknak. Nagyon sokan szeretnék elérni, hogy ide költözhessenek. Jó annak, aki már itt van, és még jobb annak, aki eleve kenesei.

– Remek összefoglalás. Ezzel akár közeledhet is egymáshoz a keneseiek és a nyaralók álláspontja.

– A mi feladatunk egyebek mellett éppen ezért az, hogy vigyázzunk Kenesére, a nyugalmára, a település becsületére, ne járassuk le a nevét. Ne jelenjenek meg újságcikkek, tv-riportok, amelyek ezt sugallják.

– Úgy gondolod, ettől még az is jobb, ha némaságba burkolózunk, és nem szólunk semmit?

– Inkább ne mondjunk semmit, mint hogy rosszat mondjunk. Végső soron mindenki ugyanazt szeretné: előrevinni Kenesét. Csak mindenki másképp teszi, másképp látja. Mindenki javítani szeretne, de van olyan is, akit az egyéni érdekek elvisznek. Ha valaki elhiszi, hogy a földön küldetése van, s úgy érzi, amit éppen csinál, az a küldetése, az rossz úton jár, ha kivonja magát. Ez sok esetben csak pünkösdi királyság. Mindnyájunknak, akik közszerepet vállaltunk, azt szolgálatnak, megtiszteltetésnek kellene vennünk. A megtiszteltetést fel kell dolgozni és nem visszaélni vele. A probléma, ami e mögött húzódik, szinte feloldhatatlan. Van viszont egy pont, egy pillanat, amikor nem érdemes küldetésben gondolkodni, hanem barátságos arcot vágva, a lehetőséget megköszönve – le kell tudni vonni a konzekvenciát.

Nem győzöm eleget hangsúlyozni: a településnek elsősorban a nyugalom, a békesség a fontos. Építhetünk ide akármit, ha békétlenség van. A települést az emberek hangulata, az arc határozza meg. Lehet, hogy a járda nem egyenes, lehet, hogy az út poros, de ha az emberek egymást tisztelve, segítve élik az életüket, már fejlődtünk.

Mindazzal, amit elmondtam, nem áll szándékomban vitát kezdeményezni, nem áll szándékomban senkit megsérteni. Az, hogy dolgokat másképp látunk, másképp képzelünk el, természetes. Ettől gömbölyű a világ. A maga módján mindenki jót akar, ezt nem kétlem. Az eltérő vélemények miatt nem kell haragudni egymásra. Azzal, amit elmondtam, se követőt, se kövezőt nem akarok magamnak. Végső soron az, amit az emberek gondolnak, mindig kétesélyes.

– Köszönjük szépen a beszélgetést!

Vasváry-Tóth Tibor

Balatonkenesei Hírlap

2017. július

Alsóréti Üdülő Egyesület 8174 Balatonkenese Parti sétány 61. Alapitási éve: 1995 
Levelezési cím: 9028 Győr, Pándzsa u. 4. Telefon: 06-20-922-9645 Email: info@alsoretiegyesulet.hu 
Ifjúsági tagozat: ifjusagi@alsoretiegyesulet.hu
Bankszámlaszámunk: 59500203-11112363, Adoszámunk: 18921605-1-19

Copyright Alsoréti Egyesület 2017

Jelado Internet / Kissti Kft